A PALOTA TERMEI
A Kisterem

Kisteremnek nevezik, mert a nagy hangversenyteremhez viszonyítva méreteiben kisebb, csak 300 férőhelyes, de úgy tervezték, hogy az előkelő, tanult réteg igényeit is kielégítse. A terem három oldalán karzat található. A lambéria fekete tölgyfából készült, a nagy falfelületeket apró virágok vagy finom geometrikus formák mintázatai borítják. A központi festett ablaksor közepén látható az erdélyi aranykort idéző Bethlen Gábor tudósai körében témájú többrészes kompozíció. Jobbra a Rákóczi-szabadságharc korát megidéző, bús ifjú vitéz (kuruc), mellette a legendás magyar cigányzenész, Cinka Panna háttal álló alakja látható. Balra két angyal áll, az egyik hegedül, a másik énekel.

A csillárok elegánsan és diszkréten világítják meg a termet, amely kamarakoncert hangulatot áraszt. Az idők folyamán a kisteremben számos hangversenyt tartottak, színdarabokat adtak elő, próbateremként is használta a Zenekonzervatórium. A modern korban tudományos ülésszakok, szimpóziumok, zenés estélyek helyszínéül szolgál.



A Kultúrpalotának a város életében a két világháború közötti korszakban betöltött szerepéről Vasile Netea irodalmár így fogalmaz emlékirataiban: „A műértők közül kitűntek Maximilian Costin zenekutató és író, a Zenekonzervatórium igazgatója, George Enescu tanítványa és életrajz-írója; a Bánságból származó Octav Zeno Vancea professzor, Ion Vidu tanítványa, aki később Bukarestben telepedett le és ragyogó karriert futott be a zeneszerzés és zeneelmélet területén; Aurel Ciupe festő, aki Kolozsváron vált híressé, kiállításairól pedig első képzőművészeti kritikáimat írtam. A Zenekonzervatórium tanulója volt Constantin Silvestri is, a jövendő karmester. Helyi kulturális eseménynek számítottak Sulică tudós és újszerű konferenciái, Maximilian Costin és Octav Zeno Vancea hangversenyei pedig telt házat jelentettek a Kultúrpalotában. Kiváló zongoraművész volt Olga Costin asszony is, Maximilian felesége, így tehát zenei szempontból Marosvásárhely valóságos metropolisnak számított”.



A kisteremmel kapcsolatosan Netea megemlít egy 1934-es mozzanatot: „Természetesen, a marosvásárhelyi írók csoportja Maximilian Costin köré tömörült, arra kérve N.D. Cocea-t, akinek szemei diabolikusan, feje pedig kopaszon csillogott, akár a Cincinat Pavelescu-é, hogy tartson egy konferenciát a szatirikus irodalomról és a művész alkotói szabadságáról. A konferenciához társult Gh. Bronzetti professzor is, hogy méltassa az előadót, és a Kultúrpalota kistermében került rá sor (…) A baráti lakomán részt vett Ion Gheorghe Maurer ügyvéd is, és senki sem sejtette, hogy a Román Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának jövendő elnökével ül egy asztalnál”. Vasile Netea, a Román Akadémia pályadíjasa, tanult és művelt ember, aki élete során megfordult Románia szinte minden táján, így hódol a szívéhez közel álló város előtt: „Gyermekkorom és ifjúságom városa, a nagy álmok városa, ahol először kellett szembeszállnom az élettel és az emberekkel, szellemi fiaid sorából, az öregkor küszöbéről, a régi borzongással üdvözöllek, múlhatatlan szeretettel, és csodállak mindazért, amit jelenkori ragyogásoddal és erőddel jelentesz – a jövőt”.