TÖRTÉNELEM

A marosvásárhelyi Kultúrpalota centenáriuma jó alkalom arra, hogy visszaemlékezzünk és kifejezzük hálánkat azok iránt, akik alkották, megőrizték és nagylelkűen tovább vitték a középület élő szellemét - és nem kevés ilyen emberről beszélhetünk. Az a 100 év, amely elmúlt az épület és emberei, a marosvásárhelyi, Maros megyei közösség felett, nem mindig kedvezett a Palota művelődési jellegének: két világháború, több politikai rendszer, társadalmi forrongások jellemezték.



Mindezek ellenére az impozáns építmény minden korban és időszakban számos tartalmas eseményt fogadott be, mintha csak a falain kívül zajló ideiglenes viharok tehetetlenül megtorpantak volna a Palota kapui előtt. A marosvásárhelyi művelődési ház létrehozásának ötlete 1907-ben fogant meg. A város polgármestere, dr. Bernády György (1864-1938), tanult és ambiciózus személyiség, mindig is támogatta ennek az épületnek a tervét és jóváhagyásáról meggyőzte a városi tanácsot.

1909-ben megvásárolják a város tulajdonában lévő parcellák melletti telket, és a tervezéssel megbízott két budapesti építész, Komor Marcell és Jakab Dezső elkészíti az első kivitelezési terveket. Ők már azelőtt társultak erdélyi épületek tervezésére, a magyar szecessziós stílust terjesztve a Kárpát-medencében. Marosvásárhelyen először az 1907-1908-ban épített Városháza fűződik kettejük nevéhez, amely épület jelenleg a Maros Megyei Tanács és a Kormánymegbízotti Hivatal székhelye. Későbbi hasonmása a szerbiai Szabadkán található, ahol a polgármesteri hivatal működik benne. Megkülönböztető eleme a harangtorony, amelyet a Siena-i városháza (Palazzo Pubblico) ihletett. A szecessziós stílus összehangolja a hagyományos és a népi elemeket - ezek egységét tükrözi a Kultúrpalota épülete is. Eredetileg kétemeletesre tervezték, ám dr. Bernády György, a fáradhatatlan polgármester szorgalmazta a harmadik szint felhúzását is, a zeneiskola és a képtár számára. Döntését igazolta a Palotában működő Zeneművészeti Főiskola és a Filharmónia fényes jövője.


A költségek az eredeti becslések kétszeresére emelkedtek, főleg azért, mert még egy emeletet építettek a Zenekonzervatórium és a Képzőművészeti Iskola számára. A helyi sajtó szarkasztikusan jellemezte a város fejlődését és az épület megszületését: „Városunknak berlini ízlései, párizsi ruhái vannak, londoni frizurát és amszterdami cipőket visel”. Az építészeknek és a belső kidolgozásokra összesen 2.500.000 aranykoronát kellett kifizetni, ami az adók megduplázódásához vezetett, hogy fedezni lehessen a felvett hiteleket és ezek kamatait. Jelentős erőfeszítés volt a város számára, ezért 1926-ban, amikor sor került az utolsó banki részlet törlesztésére, Bernády György polgármester az ég felé emelte kezeit és hálát adott a Mindenhatónak, amiért megérte életének ezt a páratlanul nagyszerű napját. Ugyancsak ő kategorikusan ellenezte, hogy a Kultúrpalota átkerüljön a II. Károly Királyi Kulturális Alapítvány kezelésébe, mert a Palota a város lakosainak közkincsét képezi.



Az épületet két év alatt sikerült felépíteni, ami napjainkban is nehezen utolérhető teljesítmény. A munkálatok leszerződését felosztották a főbb fejezetekre: alapozás, kőművesmunkák, ácsmunkák, csatornázás, központi szellőztetés és fűtés, a munkaerőt pedig a városból toborozták. A négyeskapu felett emelkedő négy bronzrelief Liszt Ferenc Szent Erzsébet legendáját, Bolyai Jánost és Farkast, Aranka Györgyöt, az első Marosvásárhelyi Nyelvművelő Társaság titkárát és Erkel Ferenc Bánk Bán című operájának egyik képét eleveníti meg.



Az épület homlokzatán látható nagyszabású mozaik, A magyar kultúra apoteózisa (Hódolat Hungária előtt) a város különböző társadalmi rétegeinek hódolatát jelképezi az anyaország előtt. Történelmi és allegorikus férfi- és nőalakok, köztük egy román népviseletbe öltözött nő, katonák és méltóságok hódolnak Hungária, tehát az akkori hatalom előtt.

Az épület kisebbik oldalán a mozaikok a zene allegóriáit ábrázolják, növényi motívumokkal összefonódva. Nicolae Iorga történész és jeles román államférfi meghatóan írja le az épületet: „A Kultúrpalotát áhítatos, vallásos gonddal építették, a legkiválóbb anyagokból. A székely falusi élet tanulmányozásából és stilizálásából vitathatatlan, újszerű, friss szépség született. A falusi-nemzeti jelleg rányomja pecsétjét a színekre, a díszítőelemek bizarr vonalaira, az ablakokon ábrázolt legendás jelenetekre. Ehhez megfeszített munkára és mérhetetlen nemzeti érzésre volt szükség. Vannak benne konferenciatermek, könyvtár; egy múzeum számos festménnyel, köztük kiválóak is - a gondnok maga is egy tehetséges fiatal festő. Egy népfaj olyan megnyilvánulása ez, amilyenre sok fejlett ország nem kapott ihletet, hogy a nép alsóbb rétegeinek szenteljék.”

Úgy a mellékhomlokzaton, mind pedig az épület sarkain erkélyek találhatók. Utóbbiak kis méretűek, de virágmotívumokkal és geometriai formákkal gazdagon díszítettek. A főhomlokzati erkély pompáját virágtémájú mozaik és faragott népi motívumok emelik.



Róth Miksa (1865-1944) mesterművei úgy a külső, mind pedig a belső mozaikok, valamint az ólomüveg ablakok és a Tükörterem díszítéseinek többsége. Méltán tartják számon a szakma európai művészeinek élcsoportjában. Híres épületek számára alkotott festett ablakokat és mozaikokat: a Gresham-palota, a budapesti Mezőgazdasági Múzeum és Zeneakadémia, a Mariasdorf-i katolikus templom. A marosvásárhelyi Kultúrpalota mégis legfontosabb műve marad, amint azt polgártársai is elismerték: „1910-ben Róth megalkotta a marosvásárhelyi Kultúrpalota gyönyörű ablakait. A Tükörteremben székely népmesék, mondák és legendák jelenetei sorakoznak a terem teljes hosszában, 12 ólomüveg ablakon. Megéri Marosvásárhelyre látogatni csupán azért is, hogy az ember ezek között a tündérszép és színpompás alkotások között lehessen”.

A budapesti Kriesch Aladár festő, a gödöllői művésztelep alapítója 1880-ban fedezte fel a Kolozsvár és Bánffyhunyad között fekvő 40 településből álló Kalotaszeg gazdag népi hagyományát, ami olyan mély hatással volt rá, hogy 1907-ben felvette a Körösfői nevet is. Későbbi munkáit, ideértve a marosvásárhelyi Kultúrpalota festményeit, jelentősen befolyásolták a kalotaszegi kézművesség és népi motívumok.