INTÉZMÉNYEK

A Történelmi és Régészeti Múzeum
A Történelmi és Régészeti Múzeumot 1934. április 24-én alapították a Maros Megyei Történelmi, Régészeti és Etnográfiai Társulat tagjainak jelenlétében, Nicolae Iorga, Emil Dandea, Aurel Filimon és Constantin Daicoviciu fáradhatatlan támogatásával. Az első kiállított tárgyakat a társulat tagjai és a polgárok adományozták, valamint a megye különböző lelőhelyein végzett ásatásokon találták.

A Kultúrpalota második emeletén levő alapkiállítás célkitűzése, hogy bemutassa a Maros völgyi  élettér kialakulását, fejlődését. A megközelítés újszerű: a hagyományos vitrinek mellett a történelmi korszakok és régészeti kultúrák sajátosságait nagy méretű rekonstruálások szemléltetik. Időrendben a kiállítás a kőkorszak első szerszámaitól a népvándorlások végéig mutatja be az emberek anyagi és szellemi kultúráját: lakás, szentély, műhely, temetkezőhely, konyha.

A múzeum első termében őskori tárgyakat és díszeket láthatunk. A csiszolt kőkorszakot nyílhegyek, csiszolt balták, gyöngyök, női bálványszobrok, szertartási edények képviselik, valamint a Körös, Péterfalva, Erősd-Cucuteni, Marosdécse, Coţofeni neveket viselő kultúrákhoz tartozó tárgyak. Maros megye területén jelenleg 127 régészeti  lelőhely létezik. Az első neolitikum-kori településre a szentgericei Gyepűszeg árka nevű határban bukkantak rá, Kr.e. 700.000-120.000-ből származik.

A második terem a bronzkorszakot tárja elénk. A trák civilizáció nyomait a Schnekenberg-Brassó kultúra tárgyai, például kések, kőbalták, vörösréz balta, olvasztótégely, rézből készült tőr szemléltetik. A Maros megyei bronzkori leletek közül megemlítjük a mezőbándi, marosfelfalusi, várhegyi, mikházai, marosszentgyörgyi, görgénysóaknai, magyarói, alsójárai leleteket, valamint a Fehér megyei borbereki leletet. Rekonstruáltak három bronzkori temetkezési helyet is, egyikük szkíta eredetű. Figyelemre méltóak a kelta származású kerámia edények is.

Az utolsó teremben kerültek kiállításra a dák korszak tárgyai: kerámiák, fegyverek, ékszerek, háztartási eszközök, érmék, serlegek, bronzkori mezőgazdasági szerszámok, hallstatt- és latén kori leletek. Mindezek helytálló bizonyságai a dák civilizáció elterjedésének és kontinuitásának a mai Maros megye területén.

Kiemelkedő dísztárgy a Marosfelfalusi Fibula, amelyet a nevében szereplő településen találtak. Dél-kelet Európában nincs párja, bronzból készült, mesteri tökéllyel, finoman megmunkált tárgy, a részletek élessége és kézművesének különleges technikája kiemeli a többi tárgy közül. Művészi értéke sokkal nagyobb, mint az anyagé, amelyből készült, ezért a fibulát belefoglalták Maros megye címerébe és a vidék egyik jelképévé vált.
www.muzeumures.ro


A Művészeti Múzeum
1913-ban úgy tervezték, hogy a Városi Képtár a Kultúrpalotába kerül, mindaddig, amíg el nem készül a Művészeti Múzeum új épülete. Ma, 100 évvel a felavatása után, a festménygyűjtemény megszaporodva, de ugyanabban a teremben gyönyörködteti a látogatókat.

A Képtár állami adományokból, közbeszerzésekből, művészek, magánszemélyek, civil szervezetek és kereskedelmi társaságok adományaiból állt össze. 68 képpel nyitották meg, napjainkban pedig 3000-nél is több művet számlál a Művészeti Részleg gyűjteménye. Azon a helyen, ahol eredetileg a Városi Szabadiskola (Szabad Zene- és Képzőművészeti Iskola), majd a Művészeti Líceum működött, a Maros megyei közösség által 100 év alatt összegyűjtött festmények és szobrok vannak most kiállítva. A gyűjtemény feléledése olyan művészek-gondnokok nevéhez fűződik, akik a művészetet és a közösséget jobban szerették saját személyes kényelmüknél és a nyugodt életnél. 1913-1925 között Demeter Róbert volt a gondnok, ő vette át a képtár első állományát a Kultúrpalota felavatásakor, 1913-ban. Utána Hajós Károly következett 1932-ig, majd a fáradhatatlan Aurel Ciupe festő, aki nemcsak a Kultúrpalota gondnoka, a Képtár őre, hanem a városi szabad festőiskola (Képzőművészeti Szabadtanfolyam) tanára is volt. Erőfeszítéseket tett a képállomány növekedése érdekében - főleg a művészek adományoztak alkotásaikból: Oscar Han, Corneliu Medrea, Serova Medrea, Mihail Onofrei, Marius Bunescu, Ion Jalea, Dimitrie Paciurea és sokan mások. A magánszemélyek adományait kiegészítették a Bukaresti Művészszalonból vásárolt festmények is.

A Képtárban a román művészek gyengébben voltak reprezentálva, ezért főképp ilyen alkotásokat szereztek be. Aurel Ciupe a gyűjteményt ismertető első katalógusban azt írta: büszkeség tölti el, hogy Erdély legszebb múzeumának igazgatója lehet. A második világháború kitörésekor a Budapesti Szépművészeti Múzeum igazgatója, Csáky Dénes vette át a gyűjteményt, aki az adományozott művek egy részét visszavonta. 1941-ben Bordi Andrást nevezik ki gondnoknak és 30 éven át ő látja el ezt a tisztséget. Felélesztette a város művészeti életét, átvette Aurel Ciupe kezdeményezését, hogy a képtár legyen a tanulás helye a Művészeti Iskola diákjai számára. Ugyancsak ő döntött úgy, hogy a festménygyűjteményt elrejtsék a Kultúrpalota alagsorának egy befalazott helyiségébe, figyelmen kívül hagyva azt a parancsot, amely a háború befejezése után a képek becsomagolására utasította, elszállításuk érdekében. A kommunizmus éveiben rendelésre kellett képeket és szobrokat alkotni, amelyek a szocialista embert ábrázolják. Még ilyen körülmények között is hozzá lehetett férni a valódi művészethez, bizonyos események alkalmával. A korabeli sajtóból (1947-1989) megtudjuk, hogy a Kultúrpalota termeiben szervezték meg a regionális képzőművészeti kiállítást, az állami kitüntetés díjazottjai és a Zene-, Balett és Képzőművészeti Középiskola tanulóinak alkotásaiból. A rendszeresen kiállító művészek között volt Izsák Márton, Csorvássy István, Piskolti Gábor, Barabás István, Bordi András, Pataky Etelka, Nemes Irén, a tematika pedig „a szocializmust építő ember” jelmondatnak volt alárendelve.

1989 után a marosvásárhelyi Képtár visszatért alapvető és mélységesen humánus rendeltetéséhez, amelyet alapítója, dr. Bernády György ezelőtt 100 évvel jelölt ki, amikor ezt nyilatkozta: „Lelki szemeimmel hazafias gyönyörűségtől eltelten látom, hogy miként fog Marosvásárhely népe művészeink alkotásainak nyomán gondolkodásban, érzésben nemesbülni, tudásban, ismeretekben gazdagodni, anyagiakban fejlődni és erősbödni.”

2003 óta a Fények és árnyak: Festészeti irányzatok a magyar képzőművészetben 1810-1920 között című állandó tárlat látható, amely felölel egy bő évszázadnyi magyar művészetet, az egymást követő irányzatokkal. Kezdve Barabás Miklós biedermeier stílusával és Lotz Károly romantikájával, Munkácsy Mihály és Paál László barbizoni tájképein át, folytatódva a Nagybányai Művésztelep frissességét árasztó Ferenczy Károly és Réti István műveivel, felvonulnak Vaszary János vitalizmusa és Dósa Géza árnyékos, félhomályos képei, majd befejezésül Wágner Sándor és Spányi Béla monumentális expresszivitását csodálhatjuk meg.

A kiállított művek híres művészek alkotásai, közülük egyesek festőiskolákat vagy művészeti irányzatokat alapítottak. Megemlítjük itt a XIX. század végének képzőművészeit: Barabás Miklós, Markó Ferenc, Dósa Géza, Munkácsy Mihály, Paál László.

A kiállítás keretében fontos helyet foglalnak el a XX. századi magyar festők: Vaszary János, Zichy István, Éder Gyula, Kardos Gyula, Paczka Ferenc, Poll Hugó.
www.muzeumures.ro


A Maros Megyei Könyvtár
1913 őszén, amikor átadták a Kultúrpalotát, az épület egyik szárnyában megnyílt a könyvtár is, hogy szolgálja a közösség kulturális és szellemi fejlődését. Később, a gyűjtemények és a felkínált szolgáltatások szaporodásával arányosan a Maros Megyei Könyvtár helyiségeinek felülete is növekedett, napjainkban meghaladva a 2250 négyzetmétert.

Az idők során a Maros Megyei Könyvtár számos átalakításon ment át: részleges vagy teljes felújítások, az elfoglalt helyiségek rendeltetésének megváltoztatása, a könyvállományok átszervezése és a gyűjtemények erőteljes bővítése. Mindezek ellenére sikerült megőriznie hagyományos arculatát, egyes részlegein a termek berendezése és bútorzata ugyanaz, ami a megnyitáskor volt.

100 éves fennállása alatt a Maros Megyei Könyvtár folyamatosan bővítette dokumentum-gyűjteményeit, az általa kiszolgált közönség olvasási szükségleteinek megfelelően, így napjainkban a megyei könyvtárak körében a leggazdagabb enciklopédiai jellegű könyvállománnyal rendelkezik. Az olvasók közel egymillió dokumentum közül válogathatnak: időszaki kiadványok, régi könyvek, a mindenkori kiadásra kerülő könyvek, elektronikus, digitális hordozókon tárolt anyagok.

A Maros Megyei Könyvtár a szolgáltatások széles skáláját kínálja: olvasótermi tanulmányozás, otthoni kölcsönzés, bibliográfiai utalások, az internethez és a modern számítástechnikához való ingyenes hozzáférés. Továbbá, a nagyközönségnek szervezett kulturális tevékenységek és a kiadott segédkönyvek révén a könyvtár jó úton halad, hogy a közösség számára igazi kulturális és kiadói központtá váljon.

Egy teljes  évszázadot kitevő működése folyamán a Könyvtárat a román és nemzetközi kultúra és tudomány számos személyisége felkereste, akik nyomot hagytak kollektív fejlődésén. Látogatásuk emlékét őrzi a Maros Megyei Könyvtár kulturális azonossági igazolványa, az Aranykönyv.

A Kultúrpalota nagylelkű házigazdának bizonyult a zene számára is. 1874-ben Marosvásárhelyen létezett egy zenekedvelő egyesület és kórus. Az első zenekar amatőrökből állt össze Végler Gyula (1853-1930) vezénylete alatt, ami lehetővé tette, hogy időnként szimfonikus- és kórushangversenyeket szervezzenek mind a marosvásárhelyi, mind pedig más városokból vagy külföldről hívott művészekkel. Bernády György polgármester támogatásával 1908-ban zeneiskolát alapítanak, amelynek igazgatója Albert Metz karnagy és zeneszerző. 1913-ban a zeneiskola az új Kultúrpalotába költözik. Albert Metz leteszi a hivatásos szimfonikus zenekar alapjait, amelynek tagjai a zeneiskola tanárai voltak. A helyi zenei kultúra gazdagításában jelentős szerepet játszottak az  európai klasszisok hangversenyei: Pablo Casals, Bartók Béla, Szigeti József és mások.
www.bjmures.ro


A Filharmónia
1922-től a Marosvásárhelyi Zeneiskola felsőfokú oktatási intézménnyé válik, neve: Városi Zenekonzervatórium. 1925-ben Maximilian Costin hegedűművészt nevezik ki a zenekonzervatórium igazgatójává, aki azzal növeli az intézmény színvonalát, hogy neves professzorokat hív meg:  Zeno Vancea, Elsa Goering, Ioan Petrescu, George Ionescu, Olga Vancea-Costin és mások. Olyan hírességek voltak a zenekonzervatórium végzősei között, mint Constantin Silvestri, Aca de Barbu, Alexandru Demetriad, Maria Samson. Hírneves zeneművészek méltatták elismerően a vásárhelyi tanárok által átadott zenei oktatás nívóját és a Kultúrpalota színpadán felcsendülő hangversenyeket.

Legékesebb bizonyíték az előbbi állításhoz a nagy zeneszerző, George Enescu, aki a két világháború közötti időszakban hétszer is fellépett a vásárhelyi színpadon és folyamatosan támogatta a zenekonzervatóriumot a hangszerek és finanszírozás megszerzésében. A zene nagymestere itt ismerte meg Constantin Silvestri-t, aki abban az időben a Marosvásárhelyi Zenekonzervatóriumban tanult. Meggyőzően jellemzi az itteni tanulmányok és zenei oktatás minőségét: „Mindig különleges örömmel említem a Marosvásárhelyi Zenekonzervatóriumot, ahol oly sok kiváló tanár gyűlt össze. A maga nemében egyedülálló az országban.“ Enescu másik szívből jövő vallomása Tavaszi Szonátájának a Kultúrpalotában tartott próbájához kötődik, amelynek végén, rövid csend után ezt mondta László Árpád hegedűművésznek: „ezt a zeneművet pontosan ilyennek álmodtam meg”. Emlékül egy alabástrom edényt ajándékozott partnerének, dedikációjával ellátva. 1930-1947 között a szimfonikus zene előadásának költségeit túl magasaknak ítélték meg, ezért a kamarazenére helyezték a hangsúlyt. A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia létrejötte Zeno Vancea zenész erőfeszítéseihez fűződik, aki rendkívüli, tanult ember volt és szerette városunkat. Zeno Vancea egyik levelében bevallja: „1926 nyarán, miután befejeztem tanulmányaimat a Bécsi Zenekonzervatóriumban, meghívtak, hogy a szünidő egy részét töltsem a Maros-parti városban. Akkor még nem is sejtettem, hogy 17 évig fogok ott maradni és azok lesznek életem legszebb évei”.

A Filharmónia 1950-ben szimfonikus zenekarként alakult, majd 1956-ban vegyeskarral, aztán  vonósnégyessel egészült ki és ezzel a struktúrával működik napjainkban is. A Filharmónia színpadán neves karmesterek vezényeltek, mint például: Antonin Ciolan, George Georgescu, Alfred Alessandrescu, Mircea Basarab, Mircea Cristescu, Emil Simon, Erich Bergel, Paolo Olmi, Lawrence Foster, Vačlav Smetaček, Itay Talgam, Gál Tamás, Sergiu Comissiona, Kurt Wöss, Ilarion Ionescu-Galaţi, Horia Andreescu, és olyan értékes szólisták plejádja okozott kellemes perceket a nagyérdeműnek, mint Daniil Şafran, Kocsis Zoltán, Helmuth Platner, Valentin Gheorghiu, Ion Voicu, Perényi Miklós, Ruha István, Ránki Dezső, Radu Lupu, Nicolae Herlea, Ágoston András, Gérard Frémy, Emilia Petrescu, Maria Guzman, Viktor Eresko, Martha Kessler, Radu Aldulescu, Silvia Marcovici, Jandó Jenő, Dan Grigore, Arkadi Sevidov.

A szimfonikus zenekar fejlődésében nagyon fontos szerepet töltöttek be az állandó karmesterek: Kozma Géza, Remus Georgescu, Szalman Lóránt és Cristian Mandeal, a jelenkor egyik leghíresebb román karnagya. A Vegyeskart szintén kifinomult zenészek vezették, éspedig: Szalman Lóránt karmester, aki az első években meghatározta a kórus kialakulását és tevékenységét, majd Szarvady Gyula, Fejér Elemér, Birtalan Judit, Dumitru Buzoianu, Vasile Cazan. Nem szabad megfeledkeznünk az intézmény igazgatóinak munkásságáról sem: Dr. Birek László, Antalffy Zsuzsánna, Kovács Dénes, Székely Endre, Kozma Mátyás, Zoltán Aladár, Szalman Lóránt, Valeriu Maior, Csíky Boldizsár, Botár Gerő, az utóbbi 16 évben pedig Vasile Cazan. Mindegyikük jelentősen hozzájárult a művészi mérce egyre magasabbra emeléséhez, a Filharmónia megfelelő szervezéséhez és működéséhez. 1950-1989 között a szimfonikus zene pártutasítás volt. Mégis, a város lakosai felkarolták a Filharmóniát és a közösség szellemi gazdagodásának terét látták benne, nem pedig az ideológiai kényszert. A Filharmónia bérleteket kínált a vállalatok, iskolák és állami intézmények számára, a közönség  pedig nagy számban vett részt a zenekar összes hangversenyén. Ebben az időszakban a hazai zeneszerzők műveinek népszerűsítésére esett a hangsúly, ezek között akadtak ugyan propagandista árnyalatúak is, de nem hiányoztak a valódi művészeti értéket képviselő alkotások sem.

A nemzetközi elismerésnek örvendő Madrigal Kórus előadásai minden alkalommal telt házzal zajlottak. Noha az akkori politikum csak az állam és a kommunista párt által elfogadott értékeket helyezte előtérbe, léteztek olyan kiváló személyek is, akik a hamisítatlan minőség átmentését támogatták. Példaként említjük, hogy a megyei pártbizottság elnöke, Nicolae Vereş kezdeményezésére 1985-1986-ban a Filharmónia tagjait különböző vállalatoknál alkalmazták, hogy elkerüljék a kórus feloszlatását. A Filharmónia állandó évadjai alatt hangversenyeket mutatott be Székelyudvarhelyen, Segesváron, Szászrégenben. A ’80-as évek szakértelmét akkurátusan irányította Iuliu Hamza koncertmester, majd két évtizeden át a közülünk korán eltávozott László Sándor koncertmester szilárdította meg. Napjainkban két ifjú tehetség, Péter Béla és Roxana Oprea vezeti lendületesen ennek a jeles, megfiatalodott és nagyon jól felkészült művészi kollektívának a mindennapi munkáját.

A japán Shinya Ozaki immár majdnem két évtizede a Marosvásárhelyi Állami Filharmónia Szimfonikus Zenekarának állandó karmestere. Őt a németországi Franz Lamprecht és a francia Alexandre Myrat állandó meghívott karmesterek egészítik ki. A híres japán karnagyot a helyi hatóságok és Andrei Pleşu volt művelődési miniszter győzték meg 1993-ban arról, hogy elvállalja ezt az állást. Azóta a város zenekedvelő közösségének és az ifjú japán karmesternek hála a Marosvásárhely és Japán közötti zenei kapcsolatok egyre szorosabbá váltak. 1998-ban a japán kormány hangszereket adományozott, köztük egy 500.000 dollár értékű csembalót is, megalapozva egy olyan együttműködést, amely évről évre újabb ágazatokat foglal magába. A Kumamoto-Románia Kulturális Egyesület évi két ösztöndíjat ajánl fel a marosvásárhelyi Művészeti Líceum tanulóinak. 1999-ben a marosvásárhelyi Filharmónia Japánban vendégszerepelt, Őfelsége, a Japán Császár születésnapja alkalmából rendezett nagykövetségi fogadásokra pedig mindig meghívják a marosvásárhelyi Filharmónia igazgatóját is. Filmzenei témájú koncertjeivel Shinya Ozaki a fiatal vásárhelyi közönséget is megnyerte.

Franz Lamprecht német karmester egy további viszonyítási pontot jelent a Filharmónia életében. A vele való együttműködés újabb fontos partnerséget nyitott a város számára. A Düsseldorf környéki három énekkarból álló Chor der Landesregierung Düsseldorf alapítvánnyal közösen a marosvásárhelyi Filharmónia minden évben hangversenyeket tart Németországban és Marosvásárhelyen.

Örvendetes megvalósítás az is, hogy 2008-ban sikerült létrehozni a Tiberius vonósnégyest az Állami Filharmónia keretében, amely nemcsak az évadok idején koncertezik, hanem a Maros Megyei Tanács, a Prefektúra, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal protokolláris eseményein is fellép. A Filharmónia évadjainak fényét emeli több kamaraegyüttes is: a fúvós oktett, a harsona szólamcsoport, a rézfúvós kvintett, a Cantuale férfi énekegyüttes. Az intézmény orgonaművésznője, Molnár Tünde 2004 óta tartja a Nyáresti orgonahangversenyeket a Kultúrpalota nagytermi koncertorgonáján és a vásárhelyi templomok orgonáin.

Az évente megrendezett négy fesztivál: a Marosvásárhelyi Zenei Napok, az In memoriam Constantin Silvestri Nemzetközi Fesztivál, a Kamarazenei Fesztivál és a Musica Sacra Egyházzenei Fesztivál az évadok fénypontját jelenti, kiegészítve a különféle események alkalmából sorra kerülő rendkívüli hangversenyekkel. A Marosvásárhelyi Állami Filharmónia állandó évadjainak hangversenyei heti rendszerességgel, minden csütörtökön este 19:00 órától kezdődnek, a keddi vagy vasárnapi napokon  pedig kamarakoncertekre és kórushangversenyekre kerül sor, utóbbiak a város és a megye más helyszínein is felhangzanak: templomokban, iskolákban, egyetemeken és egyéb intézményekben.

A 2012-es évvel kezdve az intézmény vezetősége célul tűzte ki, hogy a meglévő, szép hagyományra visszatekintő fesztiválok mellett minden évben szervezzenek egy-egy új, rendkívüli művészeti rendezvényt. 2012 tavaszán zajlott a pengetős hangszerek fesztiválja, amelyen mandolin, gitár, lant, hárfa szólalt meg. Mivel 2013-ban világszerte a lírai műfaj két titánját ünnepelik, éspedig Giuseppe Verdi és Richard Wagner 200 éves születési évfordulóját, júniusban a Filharmónia rendkívüli hangversenyein alkotásaikból állított össze műsorokat.
www.filarmonicams.ro